Utak és művek

Pénz, gond, nők, tájak, élő szövevény, hálózzák minden könyvemből felém a képeiket, tücskös éjszakák, fenyő s jázmin és akác illatát, Erdélyt, Alpokat, falut, csillagot: mindig a Fényt, mely felé a Robot résein át-átbujtam. Amiket fordítottam, otthon félévbe telt – Macbeth, Amphitryon – egy-egy darab, Shakespeare-é, Kleist-é – de négy hét alatt kész lett, ha rászántam hivatali szabadságom: egy-egy hegyoldali réten, reggeltől estig, vagy fehér hajón dolgozva, míg forgó nap-éj vagy gép cserélte környezetemet, megkerestem útiköltségemet: időm s erőm imbolygó roncsain így épűltek lassan a műveim.