Vigasz

Fél-életem az érzéki világ s a szellemi harca, a szomjuság oltása, és ahogy év évre folyt, az önmegváltás keresése volt, olyan összhangé, amilyenre csak saját erő vezet rá, nem zsinat, ima, kényszer vagy külső jótanács. Néztem persze, hogyan kereste más, hogyan keresi; prédikátorok, bölcsek és szentek hite csábitott, gyönyörű és iszonyú rendszerek: és megtanultam minden könyveket és nyúltam az ész rácsai közé és lestem sugárvilágok mögé és legfőképp magamba, a csupasz idegekbe, s kínjaimra vigasz lett, ha más nem, a keserű tudat: Igazság, te sem ismered magad!