Színház a gyerekszobában

„Zöld lábán táncol a kék ibolya!”, perdűlt elém kislányom, Klárika, s forgott, dalolt, mint egykor az anyám. Látta az őszt, s: „Levelek hullanak”, mondta rímben, „egyszárnyú madarak!” „Mért egyszárnyúak?” „Hát mert oly sután forognak!” Csak néztem rá. Este, ha aludni készült, s átjött Julia néni, s az öreg Anna is beült, az egész család mint színházba gyűlt köréje, zsámolyokra, s a mesét hallgattuk, amit rögtönzött, az egy- ujjnyikat s a százmétereseket; vagy én olvastam, a Gilgamesét, Undinét és Szun-Vu-Kungot… Talán ötéves volt… „S most: vége!”… Taps után – „Szervusztok!” – a takaróiba bújt – „mint héjába az alma” – s elaludt.