A boszorkány Tér

Madár volt, veréb, s lent ugrált, a szűk, kis kő-aknában, melyet mindenütt körűlzártak az óriás falak s nyirok fojtott, szemét- és pinceszag: hat emelet mélységben, hova fény sose hatolt be, leg-legfenekén a négyszögletes kútnak, hova csak WC-ablak nyílt; mondom, rossz vasak, ládák, bádogok és két tyúk között, igen, ott élt, ott ugrált, röpdösött, a lichthófban. Hogy került oda le? Fent: a kék szabadság. Mit ért vele?! Hogy először, már láttam: szárnyai sohase fogják fölcsavarni, ki, ki innen: ahhoz függőlegesen kéne… és azt… ő –?… Oly reménytelen oly groteszk volt: egy boszorkány, a Tér, kicserélte!… Madár? Nem… Már: egér!