Idő
| Év évre telt, évekre évtized, |
| s vitt, forgatott a forgó gömbsziget, |
| vitt a vén Föld, fényévek tengerén, |
| föl és le a Tejút fénykerekén, |
| a robbanás örvényében, amely |
| mindezt elkezdte. Könyv és sors, ezer |
| s ezer szikra gyúlt, látó gyökerem |
| nőtt a kövekbe, lelkekbe, velem |
| telültek Pest utcái, s én velük, |
| s lett élet, halál, lett történetük, |
| s míg minden jött s tűnt, ismétlődve, ma, |
| tegnap, holnap, mámora, undora |
| kéjnek s kínnak, gond, s új lakás, Buda, |
| s második gyerek, s millió buta |
| tragédia mindig, s komédia: |
| időtlen fények közt repűltem a |
| fényszigettenger porszemszigetén |
| szigetporszemek fényporszeme, én. |
|
|