De szép vagy, lány

De szép vagy, lány, te rebbenőszemű, de isteni, te dolgos, egyszerű, de ártatlan vagy, – ahogy nézlek, úgy leszek egyre gyávább és szomorúbb: maradj te elérhetetlen! Pedig te is ölelsz, nemsoká, valakit; s ért az majd hozzád? Ért bárki? Csak én tudom, mit tudnál. Húnyjon vágy s remény, húnyjon előre: sebét akarom: ilyen dolgokban az is fájdalom, ha a jövőt, ismeretlenekét, ha azt vesztjük, ami nem a miénk. Volt már s lesz még szeretőm biztosan, de egy se, mint te, egyik sem olyan: engem az idegesek, okosak, nyugtalanok keresnek s vonzanak, téged a nyugodt szív, a tiszta, hű – Soká fájni fogsz, rebbenőszemű!