Te meg a Világ
Hat év csönd. Magány. Az Egy Álmai. |
Sivatag edzett. Kezdted érteni |
a gondolat örök szeme alatt |
a földi sorsot és magányodat, |
s tested, egyetlen birtokod, hazád, |
s aki azt is feldúlja, a halált, |
s ami addig is őröl s isteni |
fölöslegeid sorra elveszi |
vagy azzal öl meg, hogy rád se tekint, |
a Célok s Hasznok népét, és megint |
az oltó mámort, a perc gyönyörét, |
a nők irgalmas kábítószerét; |
s elűzted a lélek vámpírjait |
és megszeretted a hajnali víg |
rigófüttyöt, és lettél, ami vagy: |
Szűrő lettél, a legszebb-szabadabb |
szeretkezés érzékeiden át |
a mindenséggel: Te meg a Világ. |
|
|