Dalmácia
Tükörfény napok s árnymély éjszakák |
csendűltek rajtad és egymáson át, |
kvá-kvázó sirály s berregő tücsök: |
három hétig Ráb és Budva között |
ringatott a dalmát nyár. Szigetek |
keltek, süllyedtek, pálmás part felett |
mord szirt, bástyák, fallikus agavék |
tündököltek, barbár kampanilék, |
kincses Trogir, s Raguza tornyai, |
ezeréves dómkapuk szörnyei |
s arany öröklét: a tegnapelőtt |
fordult és a holnaputánba nőtt |
s az vissza: táj s idő díszletei |
mint a hajód úgy járták isteni |
körtáncukat:… tizenöt éve bár, |
azóta is szemedben a sirály, |
s mint akkor s mint szirének éneke, |
hív partra szállni a tücsökzene. |
|
|