Önzés

Ezalatt pedig – óh, évek alatt, mindig s mindenütt! – azt láttam, riadt s merev logika, hogy az emberek, kiknek üdvére testvér-szívemet és agyamat annyit gyötörtem a jóért, a jobbért, igazságokért, örökérvényű megoldásokért, az emberek, a por s a perc hada, bármit hirdettek és fogadtak és bár tapsolgatták bennem a müvész álmait s lelke magas mérlegét, az emberek a maguk érdekét nézték és függvényszámítás helyett, mit legtöbbjük titkon kinevetett, vígan végezték, nagyok és kicsik, az önzés alapműveleteit, s mind győztek, mert egy roppant hatalom volt súgójuk, istenük: a Haszon.