Május
| Kanton vitáztak. Május lehetett, |
| s ma már úgy gondolom, a többiek, |
| s legfőképp a Várúr, a Nagy Öreg, |
| akit úgy emelt bohém szelleme, |
| tudták tervünket. Hogy? Ő ellene? |
| Oly fölényes volt! –: a két ifju láng |
| láttán, mely egymáshoz áhítozott, |
| áldását adta s elmosolyodott: |
| – Csapjatok be nyugodtan, gyerekek!… |
| Mert azt, hogy másnap úgy kezünkre járt |
| minden szerencse, azt, esküszöm, azt |
| megrendezte valaki: a paraszt |
| szekeret, erdészházat, az egész |
| titkos, egynapos, szerelmes szökést… |
| Este megint társaság… Az Öreg |
| maga töltött… „Remek,” mondta, „a hús!” – |
| s tovább boncolta a szintetikus
|
|
|