A Költő és a Földiek
„Segíts élni, Költő! Haszontalan |
gyerek maradsz, ha nem látod, mi van, |
mi volt s mi lesz, az ember életét, |
az irtózatot, amivé a Pénz |
a Csodát züllesztette. Becstelen |
kúfárhad hódol; de míg testtelen |
ábránd vonz, te is csak szép mese vagy. |
Segíts élni, légy hasznos akarat! |
Nézd, mik a mélyben az Örök Erők: |
tisztelegj a Millió Kéz előtt, |
mely alapját teremti napra-nap |
mindannak, amit becsűlsz! Poklokat |
járj be s onnan jőjj, hogy dús, hiteles |
tapasztalat, hogy valóság lehess: |
segíts élni! Ég Álma, Föld Szive, |
légy Az, akinek nincs más érdeke, |
csak az Igazság; s ha majd így beszélsz, |
szavad szent lesz és erős, mint az érc!” |
|
|