A Költő és a Földiek
| „Segíts élni, Költő! Haszontalan |
| gyerek maradsz, ha nem látod, mi van, |
| mi volt s mi lesz, az ember életét, |
| az irtózatot, amivé a Pénz |
| a Csodát züllesztette. Becstelen |
| kúfárhad hódol; de míg testtelen |
| ábránd vonz, te is csak szép mese vagy. |
| Segíts élni, légy hasznos akarat! |
| Nézd, mik a mélyben az Örök Erők: |
| tisztelegj a Millió Kéz előtt, |
| mely alapját teremti napra-nap |
| mindannak, amit becsűlsz! Poklokat |
| járj be s onnan jőjj, hogy dús, hiteles |
| tapasztalat, hogy valóság lehess: |
| segíts élni! Ég Álma, Föld Szive, |
| légy Az, akinek nincs más érdeke, |
| csak az Igazság; s ha majd így beszélsz, |
| szavad szent lesz és erős, mint az érc!” |
|
|