A Sátán Műremekei
| Vágyak koldusát, kétségbeesés |
| őrölt s uszított, gyáva remegés |
| pénztől, holnaptól, s émely, undor a |
| napi robottól. Biztonság, soha |
| nem ismertem boldog tájaidat: |
| legszebb éveim mocsok és harag |
| lepte, kormozta! Sokszor gondolom: |
| nem voltam-e, mint a zenekarom, |
| őrült kissé ezidétt magam is? |
| Énekelni akartam, és hamis |
| skálák csavarták hangom; emberi, |
| és embertelen lettem. Valami |
| betegség volt ez, belső, iszonyú |
| tüzijáték s füstbefúlt háború, |
| csikorgó vágy, új s szent ábrándoké, |
| ördögűzés, maga is ördögi, – |
| versben: A Sátán Műremekei. |
|
|