Vissza, Gyarmatra

Vissza, Gyarmatra. „Mult, vagy még?” – „Jelen!”, felelt száz hang, s helyemre hirtelen egy gyermek állt. Én mutattam neki: „A tulsó rét már Szlovákia!” – „Ni,” tapsolt ő, „libák! hogy száll a pehely!”, s futni kezdett, be a semmibe, fel: láttam: s vele, amelyen átszaladt, megint láttam a régi fa-hidat, bár szétlőtték (vagy elvitte a jég?): s kettős szemmel az Ipoly árvizét s a vén fűzeket, a görcsösöket, tele friss hajtásokkal… Szellemek rajzottak elő; jött Mamika is; s mikor végül a Templom-utca 10 udvarán álltam s a mai mögött száz régi kert szikrázott-röpködött egymáson át, megzendült a Mese: „Ki vagy?” „Idők és Lelkek Többese!”