Hangok tükrében
| Mikor láttátok? Nem jár már közénk. |
| Miket szeret most? A várost, a fényt. |
| Az embereket? Azt csak hiszi. De |
| titeket, felhők –? Nincs ránk ideje. |
| S rátok, tücskök? Opera kell neki! |
| Sajtó, tudsz róla? Hogy bolseviki. |
| Lélek, te mit? Tisztuló tüzeket. |
| Hivatal? Nős, albérlő, egy gyerek. |
| Pénz, ismered? Kit? Hogy hívják? Ugyan! |
| Pletyka, te? Frakkja s száz viszonya van. |
| Festő? Mongol-arc, haja barna, lóg. |
| Pincér? Bal kettő: pohár vize volt. |
| Szívébe táj mélyre mi hasitott? |
| Én: Tátra; Tenger; mi: Dolomitok! |
| S mit mondtok rá ti, kritikusai? |
| Jó; rossz; képtelen; őrűlt; mesteri. |
| Ész? Szárnyas hit. Szív? Istentagadó. |
| S te, Csillag? Mégis miközénk való! |
|
|