Csak őket láttad

És arcok jöttek mindig, emberek, és nők rázták arany fürtjeiket: csak őket láttad, utcán, vonaton, munka közben, mindenütt. Sárga som hozta márciust, tavaszi bokák s kék szemek szálltak rőt nyaradba át s ősz gyult rád s hóval örvénylett a tél, de sose fogytak, akiket a vér hívott s a vágy: sugárzó életek, nők lengették sötét fürtjeiket, és ha társultak utadhoz, ha nem, örültél nekik: örök-részegen bámultad őket, hús-virágokat, szájuk rózsáját, a ruha alatt a csupasz mozgást, édes szívüket és még édesebb fecsegésüket: csodáltad őket, isten műveit, s bennük fürödtek gondolataid.