252.

Csak őket láttad

És arcok jöttek mindig, emberek,
és nők rázták arany fürtjeiket:
csak őket láttad, utcán, vonaton,
munka közben, mindenütt. Sárga som
hozta márciust, tavaszi bokák
s kék szemek szálltak rőt nyaradba át
s ősz gyult rád s hóval örvénylett a tél,
de sose fogytak, akiket a vér
hívott s a vágy: sugárzó életek,
nők lengették sötét fürtjeiket,
és ha társultak utadhoz, ha nem,
örültél nekik: örök-részegen
bámultad őket, hús-virágokat,
szájuk rózsáját, a ruha alatt
a csupasz mozgást, édes szívüket
és még édesebb fecsegésüket:
csodáltad őket, isten műveit,
s bennük fürödtek gondolataid.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]