Szökevény léghajós

Mióta Pesten éltem, Debrecen alig érdekelt. Első szerelem? Kopott az emlék; s még feszélyezett, hisz, úgy éreztem, vereségemet tartotta nyilván. Hajnalka hugom örökölte könyveimet; nagyon sokat köhögött. Csak ő s anyuka járt fel hozzánk (már nős voltam). Apa került; én is őt. Az egész család messze volt, mint egy elsüllyedt világ, a konzervativok, a papiak, a falusiak, gáborjániak, kivéve a tiszabecsi Mihályt: ő figyelt rám és büszkén gratulált az első munkáimhoz. Szökevény léghajóst, az új, a jövő, a fény vitt, sodort, s azt hittem, a multba nem csábíthat vissza többé semmi sem.