Nyolc verseskönyv

És azután, mi történt azután? – Elmondtam már. Aki kíváncsi rám, iktassa be nyolc verseskönyvemet, iktassa most ide, és eleget megtud rólam… Bár csupa töredék, ami tölti a költők kötetét, és véletlen: azt őrzi csak, amit sikerűl eldadogni, valamit az Álomból… Én a kíváncsi ész s a szerelem álmát dadogtam, és ami már nem én voltam, ami csak részemmé vált, az akadályokat, az ébrenlétet. – Óh, csak élni ne kellene az élethez! – Remete voltam mindig köztetek, emberek, nem értettelek, nem értettetek: magát nézi, aki kíváncsi rám… S Isten tudja, mi jön még ezután.