Rendetlen ifjúság

De ellenkeztem is, bolond fiú. Amilyen szép volt, olyan szomorú a túlvilágod és oly idegen. Engem körülizzott a szerelem, s vágytál te is, csak féltél: szellemek földi éhe a legkegyetlenebb… Tizenöt évvel idősebb barát, a rendetlen és vonzó ifjuság lehettem számodra. Szerettelek, de már tudtam, nem maradok veled: mialatt a szent filozófia kapuit nyitogattad, engem a faunok, Pán, sörényes kentaurok s meztelen nők őrtüze csábitott: szemem sóváran tapadt még reád, de, túl rajtad, erdei cimborák zendítették bakszagú ünnepük s én részegen kurjongattam velük.