Angol líra

Wilde a legkönnyebb, – szólt egy délelőtt mesterem, és mindegyikünk ledőlt a díványára, majd, egy órai nyelvtan után, rögtön fordítani kezdtük a Happy Prince-et. Persze a kiejtéssel baj volt: Babits maga se tudta jól. „Úgylátszik, hagyomány Arany óta” – mondta nevetve, – „hogy magyar költőnek néma tudomány maradjon Shakespeare nyelve!…” A napot Swinburne zárta s Browning-izelitő… Igy telt el egy hét, hetven óra –: ő fordított, s magyarázott, szemen át, vagy egyszerűen cé-re cserélve át a zöngés th-t… Furcsán, egyénien skandált és mégis tökéletesen… S végül: „Most aztán vágj magad neki: van itt lirikus tíz is, goethei!”