Őszes úr

Zerkovitzné, szép, magas, barna nő, boldogan újságolta: „Kitünő lakása lesz, tanár úr!” Pár hete tanítottam két fiát. „Tudja-e,” folytatta, „ki volt az az őszes úr, aki a minap Önt oly ravaszúl kivallatta?” „Ravaszúl? Engem? Ő?” „Jó barátunk; bornagykereskedő, mint az uram.” „No de hogy vallatott?” „Beszéltek, s Ön észre se vette, hogy Graf átröntgenezte!… Graf a neve.” Éreztem, hogy pirulok. „Nagy hire van a szakmában, európai! Ön tetszett neki. S azt kérdezteti: nem költözne-e hozzá? Öt szoba, egy az Öné…” „És a bér? Mennyi a…?” „Ugyan! Gráfék oly…” – Karácsony után így lett lakásom; s nevelőapám.