236.

Őszes úr

Zerkovitzné, szép, magas, barna nő,
boldogan újságolta: „Kitünő
lakása lesz, tanár úr!” Pár hete
tanítottam két fiát. „Tudja-e,”
folytatta, „ki volt az az őszes úr,
aki a minap Önt oly ravaszúl
kivallatta?” „Ravaszúl? Engem? Ő?”
„Jó barátunk; bornagykereskedő,
mint az uram.” „No de hogy vallatott?”
„Beszéltek, s Ön észre se vette, hogy
Graf átröntgenezte!… Graf a neve.”
Éreztem, hogy pirulok. „Nagy hire
van a szakmában, európai!
Ön tetszett neki. S azt kérdezteti:
nem költözne-e hozzá? Öt szoba,
egy az Öné…” „És a bér? Mennyi a…?”
„Ugyan! Gráfék oly…” – Karácsony után
így lett lakásom; s nevelőapám.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]