Őszes úr
Zerkovitzné, szép, magas, barna nő, |
boldogan újságolta: „Kitünő |
lakása lesz, tanár úr!” Pár hete |
tanítottam két fiát. „Tudja-e,” |
folytatta, „ki volt az az őszes úr, |
aki a minap Önt oly ravaszúl |
kivallatta?” „Ravaszúl? Engem? Ő?” |
„Jó barátunk; bornagykereskedő, |
mint az uram.” „No de hogy vallatott?” |
„Beszéltek, s Ön észre se vette, hogy |
Graf átröntgenezte!… Graf a neve.” |
Éreztem, hogy pirulok. „Nagy hire |
van a szakmában, európai! |
Ön tetszett neki. S azt kérdezteti: |
nem költözne-e hozzá? Öt szoba, |
egy az Öné…” „És a bér? Mennyi a…?” |
„Ugyan! Gráfék oly…” – Karácsony után |
így lett lakásom; s nevelőapám. |
|
|