Emberek

Emberek, hangyák, jöttek-mentek, a kő-erdő állatai, a puha, érzékeny hús, kínoké s gyönyöré, millió ember, a nagyvárosé, millió ember, s mint én, mind olyan vagy olyasféle… Biztonságosan jártam-keltem már köztük, hisz ahol annyi bírja, ott az élet, a Boly, nekem is csak tartogat valamit! S bámultam a közösség műveit, a szervezetét: mennyi mozdulat kell, szükség és érdek összhangja, csak ahhoz is, hogy egy ablak meglegyen s a helyén legyen! Pedig hány s milyen erő- s ész-üzem, új és régi, állt, pulzált köröttem, s milyen komplikált: mászkáltam az utcákon s repeső szárnyakon emelt a részeg jövő.