A Mozdonyfűtők Otthonában

Végre eszembe jutott valami, a Mozdonyfűtők Otthona: az is vasutas dolog, talán befogad. „Mostanság, a sok küldöttség miatt,” mondta a gondnok, „nincs helyünk, de ha megfelelne a gyűlési szoba…” Megfelelt, meg! Zöldposztós asztalon, hanyattfekve, párnám a kofferom, vacogtam át az első éjszakát, tűnődve, hogy lesz, mint lesz ez tovább: kint egy-egy teherautó robogott, matrózdal zendűlt, sortűz ropogott, később úszni kezdett az emelet, asztalom repült a város felett, álmodtam, felriadtam, és megint tovább lebegtem… Aztán odakint hangos jóreggelt kívánt valaki… S én mentem Pestet meghódítani.