Ébredés

A világ döglött. Mért? Ki így, ki úgy magyarázta. Nyolcadikos fiúk, hetedikesek álltak sor alá. Igyekeztem nem gondolni reá, hogy engem is érhet baj, valami. Már az olasz frontról jött meg Zoli, ifjú zászlós; aludt, alig beszélt; végigolvasta a Vanity Fair-t: „Kitűnő!”, mondta, és ment, vissza. Oly szófukar lett, oly egykedvű-komoly, hogy ijesztett. Mit vártam? A csodát, a hírt, hogy mindez agyrém, butaság: háború nincs, nem is volt, nem igaz! Rémálom? Óh, én jól tudtam, mi az: majd felébredünk!… Nekem más, Ady s Babits volt fontos, és nem a hadi érettségi… No de ébredtem is: kezemben puska, a ruhám komisz!