Szentírások Népköltészete

Gilgamesék kőbeírt eposzát a Nagyerdőn olvastam… A királyt azért szerettem meg, mert Enkidut szerette s úgy siratta!… Sok hazug ábránd után vad vígasz lett ez a vígasztalan, teljes tragédia, és roppant tárház nyílt elém vele, a Szentírások Népköltészete, képzelet, amely nem kívánt hitet, a szörnyeiben mosolygó Kelet. És ez egészen enyém volt, enyém, teljes Igazság, mert csak Költemény, mert fürkész, mert érdeknélküli és mert oly sötét. Valahogy az egész, ahogy én, még emberelőtti volt, s hangjában oly szörnyű-fekete-zord, mint egy még-régibb s nem-szent biblia. Az is volt, Ősök Ősének szava.