Gilgames és barbárai

Később barbárok is vonzottak. Úgy megszerettem például Enkidut, a babiloni vadembert, ahogy Prometheust és a Ciklopokat. Ott voltam a réten, mikor a nemes király, másik barátom, Gilgames, elibe küldte a Városi Nőt, hogy még kint, Uruk falai előtt, megrontsa a hőst. Tudtam, hogy mese, de egész sorsát átéltem vele: nehéz erejét, a gyermeki agy bámész mozgását, nagy szíve riadt döngését; mint ő, értettem a fák, állatok és a szellemek szavát; s mikor kikeltünk a nő hatnapos kapcsából, mint ő, az én mámoros lelkem is szégyenkezve zokogott: elhúzódtak tőlünk az állatok.