Készséges halhatatlanok

Voltak nem-földi barátaim. A többiek, osztálytársaim, csupa élő, halandó fiú volt, tehát kényeskedő és önző társaság: nem rendelkeztem velük… Azokat ellenben, a halhatatlanokat, hívnom se kellett s jöttek; (bár, igaz, többnyire csak a félvérek, meg az alsóbbrendűek, Pán és a Faunok)… A Nagyerdőn át patás Centaurok kísértek Pallagra, s egy Őzike (utóbbi oly szép, hogy csak hitrege, csak az lehetett!); a fákból Dryád bujt elő; s a Párkák zord hármasát, Klothót és Lacheziszt és Atroposzt, naponta láttam… Kalypszót viszont csak képeken, úgy szerettem bele… Kalypszó: nem gyönyörű a neve?