Menekülés

Sóváran néztem a primitivek boldogságát s az egykönyvűeket, de, tudtam bár és jól tudtam, merev szabály szerint, működő képletet anyagra, fejlődésre, bármire, az osztatlan szabadságot sose kívántam úgy, mint akkor. Valahogy ösztöneim ellen acsarkodott bennem az ész, azok meg ellene: így aztán, mikor a dolgok szive hívott döntésre, kivételeket állítgattam fel, pót-tételeket, szerettem így, érveltem úgy, csupa ellentmondás és csupa logika: láttam, mi tud csak erőt adni, de az árába nem nyughattam bele s lelkem, mert győznie nem sikerűlt, végleg a költészetbe menekűlt.