Szégyen

Ha rámjött (szelíd nyavalyatörés vagy ideggörcs) ez a bűvölet, és más is volt jelen, bezártam magam. Ezért lettem lányok előtt olyan félszeg: titkoltam, ami szoritott s noha úgy fájt, mégis boldogitott: resteltem a nagy érzést, komikus kiszolgáltatottságomat, a hús vágyait, bűnét, az izgalmat, a bizonytalanságot, az ostoba kényszert, a cselekvést, a vereség előlegezett kínját, szégyenét: úgy resteltem, hogy még egy parti sakk is vacogtatta a fogaimat: úgy szégyeltem minden személyeset, lelkendezőt, imbolygót, kéteset, – úgy szégyeltem, hogy… költő lettem, és életem ma is gyerekeskedés.