Elárvúlás

Robot és átok lett minden, amit más rótt rám. Órák s vizsgák nyűgeit könnyen vettem, de azt már nehezen, hogy oly szegény, oly szűk az életem, s még nehezebben, hogy, ha más nem ért, csatáznom kelljen az igazamért. Voltunk modernek négyen vagy öten s hadszínterünk folyosó, tanterem, önképzőkör: nemrég még bősz csaták közt védtük Verlaine-t és Szekfű Gyulát s mikor az egyetem megrótta, nagy köszöntővel hódoltunk Adynak, – de a lármának hamar vége lett: félévkor kettes magaviselet s egyéb ilyesmi… Untatott a harc; Ady nem felelt, bántott a kudarc: félrehúzódtam… Dögölj meg, világ!… Magam voltam már, dacos árvaság.