A teremtett Isten

A könyvtár volt a hazám, édenem. – Egyetlen, óriási Értelem sugárzott benne. Amit tér s idő ezer aggyá, millió szenvedő ideggé, sorssá tördelt, itt megint összeállt, és elmondta mind a kínt, el a gyönyört, ami a nyomorúlt egyén, az élet, a ma és a mult lelkén átfutott. Az emberiség így teremti legújabb Istenét, a méltót, a végsőt, az igazit, mialatt magával vitatkozik, vagy, ha van isten, rajta-kívüli, saját magát így nyilvánítja ki, bennünk, általunk – gondoltam, – s ijedt szívvel kerestem jövő helyemet a szolgái közt, akik oly nagyok: szentek, angyalok és arkangyalok.