Országok és évezredek

Könyvek, széthurcoltatok a világ minden részébe! Óh, hány agyon át, hány lelken át, poklokon-egeken, hányszor és hová, s mily szeszélyesen, vittetek! Formát és gondolatot, tükröt elém hányat tartottatok, s mily sokfélét, mutatni, mennyivel dúsabb ez az élet, mint az, amely a külső létben belénk ütközik! Sokszor csak rosszúl (vagy jól, de alig) értettem rejtelmes szavaidat, Szellem, te szent, te szárnyaló, s a nagy álmokból, melyek országok felett röpítettek és tűnt évezredek romjai mögé, néha semmi más nem maradt, csak egy zavart látomás, – s a betűzést, szöveged fejteni, hányszor kellett előlről kezdeni!