Délutáni gyors

Hogy nem vesztem el Bécsben, biztatott, s úgy kezdtem használni a vonatot, mint olcsó, házi fuvart. Apa már főmozdonyvezető volt s Pestre járt, én meg, főkép nyaranta, minden ok nélkül, csak azért, mert utazhatok, fel-felléptem a gyorsra, délután kettőkor, s a zöld fülke pamlagán Dosztojevszkit olvastam, Karcagig, Kisújszállásig. Akkor egy kicsit mászkáltam a könyvpavillon körűl, a perronon; (egyszer, véletlenűl, így vettem meg Tóth Árpád kötetét, a Lomha gályán-t;) azután a szép pesti ellengyors hamar befutott, s estére séta zárta a napot, otthon, az erdőn, s vers és szerelem – Mégse tetszett sehogy az életem.