Sugártörés

Bármelyik perc: nem tudhattam soha, mi valóság és mi fantázia körülöttem: a burok lebegett, tágult, szűkűlt, ahogy a képzelet röpdösött benne: anyagtalanúl, láthatatlan-tapinthatatlanúl gurúlt velem a védő csillogás, a szakadatlan képhamisitás, a buborék, a lélek, lépteim szerint, engedve bármilyen kicsiny nyomásnak, mozdulatnak, ingatag hiedelemnek, minden gondolat lehelletének, s az icipici sugártörés, amellyel falai a fényt, kint s bent, eltolták, már olyan zavart teremtett, hogy mindúntalan ütköznöm kellett, s nem tudtam, miért: mást szidtam a tévedéseimért.