Hát: ami nem?
Az voltam hát, ami nem? Fénybogár |
lámpása? Nem. Felhő? Nem. A határ |
roppant íve, és gyorsírásjelény? – |
Együtt lüktettem a föld kerekén |
mindennel, ami csak jött, ami csak |
belém ütközött, tény és gondolat, |
és tény visszája és gondolaté, |
s ha füleltem a szellemek felé, |
mindnek én súgtam gondolatait, |
örvendve, hogy bennem vitatkozik |
magával a Mindenség… – De hiszen |
valószínűleg mindenki ilyen, |
löktem el egy-egy gyanút: én egész |
rendes vagyok, szabályos képlet! – És |
csak csodálkoztam, mikor valaki |
idézte ezt-azt, és hogy én neki |
magam mondtam… Óh, Örök Párbeszéd, |
mi vagy másnak? Nem-értett töredék. |
|
|