Isten

Sokszor tűnődtem: vajjon hiszi pap bátyám Istent? S hogy hiszi? Ami csak volt, érv, pro s kontra, mind előkerűlt; sőt, bármi jött szóba, ha sikerűlt újat találnom, néha, valami új szempontot, ő csak örűlt neki s nem háborgott, de maga segitett táplálni fürkész ösztöneimet. „Fiam”, mondta, „bármennyire igaz az Úr igaza, mi mindig csak az ember agyával elemezzük, és jogunk és tisztünk a kételkedés. Szűrj mindent, vizsgálj! Csak gyarapodik, ha maga termi próbaköveit a hit s az ész; minekünk nyereség, ami másnak szégyen és vereség. Mások: érdek; légy te: érdektelen; s az út végén találkozol velem!”