Nyár újra, nyár

Nyár újra, nyár… Madarat tömtem. A templomban imádkoztam a csupa vénasszony-gyülekezetnek. Vigan raktam a cséplőgépbe az arany kévét. Izzadtam, mint az aratók, s ástam a kertben kacsaúsztatót. Fogtam be rajt, fejemen drótsisak, és ürítettem kast, kaptárokat: a hangyasav már úgy átitatott, hogy húsz méhcsípést föl se vettem. Ott, a méhesben, olvastam, görögűl, a Béka-egér-harcot. Gyönyörű bogarakat gyűjtöttem. Napra-nap megcsodáltam a tanító urat, az ezermestert, s hallgattam a rét zsongását, s éjjel a csillagzenét… S máris ősz lett!… És debreceniek váltották le a becsi tücsköket.