Az első külföld

Az első külföld! Front s határ felett bátran vitt már térkép és képzelet: kalandor vágyam Kínát, Indiát járta, jó volt hát, hogy most legalább Bécsig eljutott. A személyzeti jegy és Kálmán bácsi fillérei vittek nyugatra. De az Ostbahnhof nyüzsgésében, amikor otthagyott Zoli, szegény, akit mint katonát kísértem s akinek rögtön tovább ment a vonatja Königgrätz fele (Hradec Kralové volt a cseh neve): mondom, hogy ott álltam az iszonyú ár-apályban, szívem összeszorúlt, s mint idegen szótárba tévedett hazai szó, vagy egy Marsra kitett Hold-lakó, úgy éreztem magamat… Kí-sér-te-tek!… De csak nem bántanak?!