Közben a tücskök

Közben a tücskök, egész nyáron át!… Mint az örömük, építi magát életem sok emléke, nagy s kicsi. Nem is lehet sorjában mondani: villan a kép, ugrik, furakodik, kapcsolja, hívja jövő társait, a másik messze mögötte marad s onnan szól közbe: minden pillanat – amelyben él, az idő szálaként – együtt érzi az egész szövevényt s az egésznek akar beszélni, mint azok a részeg tücskök odakint: mind a magáét zengi, hirdeti, a maga tudományát: szavaik éj-nap némán is úgy zsivajganak, úgy feszítik lelkemet, tollamat, hogy már régen nem a réti zenét kótázom, hanem ezt, – a magamét!