Mi felé?

Mialatt fény feszített, vágy s zene, rémülten jöttem rá valamire: Úristen, hisz én semmit se tudok! Bolond Istóknál bolondabb vagyok a földön: nem ismerem, vagy alig, az élet legelemibb dolgait, ügyrendjét, szokást s hivatalokat, a köznapot: hogy számomra szavak csupán, akár – mondjuk – a római pápa, a világ intézményei: megye, miniszter, tőzsde, árvaszék, térparancsnokság nekem soha még semmit vagy csak majdnem üres ködöt ha jelentett: s hogy én menekülök a tények elől: álomként lobog körűl a való: csak érzés vagyok: roppant vitorla, egy pici magé, s ezer szél fúj – De hova? Mi felé?