Az ördög imái

S mindez azért volt, mert a megvetett érzékiség, a titkolt, rettegett, amely rajtam már úgy uralkodott, szépűlni akart bennem. A titok megint álarcot vett: két emberét éltem, két ember külön életét, fényt-árnyat együtt, nappalt-éjszakát: a sötét rész rejtegette magát és be akarta bizonyítani (ami igaz), hogy az ő álmai különbek a fényéinél, s ahogy az ellentéteibe átcsapott, egyszerre – a szerelmet, a gyönyört ismerve már – úgy hódolt, tündökölt, hogy a szegény, sápadt eszményiség elfogadta, mint szövetségesét, mialatt engem mart a bűntudat, hogy az ördög súgja imáimat.