Földi arcát

Úgy gondolom, nem is láttam soha emberi arcát. Hazudtam, ha a szemébe néztem: csak mutattam; és ha kezét fogtam, nem azt fogtam; és ha haját, nem azt húztam félre; és ha vele: nem vele beszéltem; és ha mutattam, néha, a szívemet, ha hittem, néha, hogy ő is szeret: amibe néztem, isten titka volt, amihez értem, gyujtó szikra volt; mit félrehúztam, éj függönye; ha a hangja csendült, csillagzene; ha szívemet, ifjú poklomat, csak egy sarkát, csak a játékos bűnöket mertem mutatni, bizonygatva, hogy tulajdonkép csak pajtása vagyok: káprázatom, ő volt a Szerelem? Földi arcát nem láttam sohasem.