Nem tudta a lány

Nem tudta a lány, más se, senki se, – én is csak most – mi volt a szerepe és kiket-miket helyettesített. Biztosan sokszor elkeseritett, de még többször irányított, nevelt, csak azzal, hogy volt. Minden érdekelt engem is, ami fontos volt neki, az ízlése, modora, könyvei; mindenben győzött: azzal, hogy okos, de azzal is, hogy cipőjét lapos sarokkal csináltatta; mérce lett rokonszenveket s ellentéteket észlelni, elfogadni; amiben megelőzött, motor, hogy hirtelen utólérjem; s kép, zene és szobor, hogy úgy is szerethessem; száz komoly s naív becsvágyam lobogta körűl: ő bennük égett, sérthetetlenűl.