Sebek hűsége

Félév múlva jött az igazi baj, a sose szűnő. Száll a fiatal lélek, s maga se tudta, mit keres, maga se tudja, hányfelé repes, maga se, mikor végsőt, igazit, egyetlent gondol, másik, harmadik mennyire szintén vonzza; föld meg ég mennyire összejátszik benne, még a pokol is; s hogy, bárkiért hevűl, a szám, melyből az eszmény kikerűl, a választék mily kicsi és milyen szélfútta halmaz. Hogy mit és kiben kerestem, hányban, nem tudom: csak úgy görbén vitt a csillag felé az út: véletlenek, s álmok zűrzavara kalauzol, vágyaink szimata, és még egy, mindig újra és megint: ütőikhez hűséges sebeink.