A távol Harmadik

De nem vagy az! S megint vagy!… Forog a debreceni korzó káprázata: most egyszerre Kettő vagy: szőke és fekete! A nagy könyvkereskedés előtt lesem, jössz-e már, jöttök-e, s hogy ideérsz, Egy s Kettő, te, Titok, te, Képtelenség, úgy átsajdulok, mint amikor, harminc esztendeje, csakugyan jöttél s arcod nevetett s ráztad szőke-fekete fürtjeidet, Első Varázs, te, Kettő (mialatt legjobban egy távol Harmadikat kívántam benned)… Álom, rajtad át szárnyal a fiúk szeme a világ tényei felé… Nem voltál enyém? Biztos?… De hiszen nem is vagy, csak én gyártottalak, s én nem tudom ma sem, hol kezdődött az Első Szerelem.