Afrodite

Azt mondod: nem? Óh, Első Jelenés, felejtenél? Vagy talán már nehéz, nagyon nehéz már ébredni? Lehet, hogy csak elkezdtem az életedet és túlkorán magadra hagytalak. Emlékszem: mikor összeraktalak (fényből, mesékből, csöndből, gyöngyvirág illatából, semmiből s így tovább, az öncsalás ős receptje szerint), mondom, amikor, ámuldozva, mint kezdő varázsló, készítettelek, száz vagy ezer, lelkemből épitett titoknak adtam benned új nevet, a vágynak, mely a jövőt élteti (ahogy a multat az emlékei) s csak mint álmommal játszottam veled. Első Szerelem, nem voltál enyém? Mi az egész mindenség, ha nem Én?