A súgó

Mégse voltam elvont, élettelen, csak míg tűnődtem. Olyan elveken törtem tapasztalatlan fejemet, amelyek mindenütt érvényesek és mindenkor: Föltétlen Igazat szerettem volna; tétel s cáfolat egyszerre és egyformán érdekelt; de ha, sokszor, már kétségbeesett bennem az ész, hát megráztam magam és tettem, vakon, indulatosan, amit a test, az ösztönöm sugott. Így zötykölte együvé valahogy a jövőt bennem érzés és tudat: emésztettem olvasmányaimat, ittam a tüzet, ettem a vizet, tükröztem ezer ellentétemet, s lettem, ha nem is következetes, de hajlékony, s végül természetes.