Érzékenység

Az érzékenység volt a fő-bajom. Minden gondolat, minden fuvalom kivert magamból. És a képzelet – mint valami állandó szédület kísért, lengetett sok káprázatom: mintha hullámzó üvegormokon lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett, ami csak tetszett vagy keseritett, úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány bomlott, szó és kép megnőtt, valahány, mihelyt éreztem, csodálkoztam (és mindig éreztem! csodálkoztam!), és egyszerre minden árnyalatokat kapott, melyek nem voltak benne, vad, lelkendező színeket, lobogást, – én meg kapkodást tőle, dadogást, s mivel mindez csak zavarba hozott, mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.