Így tévedtem el

Így tévedtem el bennetek, Szavak. Könnyebb volt könnyű anyagotokat mintázni, hisz gyors sikerrel kinált, mint a húst, követ, amely ellenállt. Így oldottatok zenévé, s noha – tán épp ezért – úgy sóvárogtam a földi mámorra, ahogy senki még, önzésem elvesztette erejét: szerettem, akit szerettem, de hogy meg is nyerhetném, az alig jutott, nem is jutott eszembe: végtelen párbeszédek gyúltak át lelkemen, míg külön voltunk, de ha együtt, soha nem volt a számnak egy ép mondata. Így vezekeltem lassan veletek, így irattátok a verseimet: mindenhatók, zengők, visszhangosak, így némultam el tőletek, Szavak.