Gyerekvilág

De ne higyjétek, hogy amit ma itt elmesélek, mindig volt, s mindig így: állandóan! Heteket, éveket tol össze a vers, s az emlékezet olyan percekre veti sugarát, amelyek kiugranak. Óh, tovább, sokkal tovább – s tán mindig – csak gyerek világa volt még s tán máig se lett egyéb az a szív s az a tükrös ész, mit a véletlen jelenetezés hol itt villant meg, hol amott. Csak a mozgása hű s az összkép színpada: mert hogy mondjak el mindent, napra nap hány szál szövődött és mennyi szakadt, s ami pezsdűlt, hogy ült nyomtalan el, s búvópatakként hogy tört újra fel? A szín forog, és amit elhagyok, egészítse ki a ti álmotok.