Szofoklész

Oidipusz! Elállt a lélegzetem, mikor, cipő s ing közt, egy reggelen feljajdult a betűkből a Király: Szofoklészt olvastam. Félnyolcra járt: még olvastam. Nagy parancs sürgetett: öltözve olvastam. A füzetet a mosdóra állítva, félszemem csukva-nyitva: olvastam. Vizesen, hunyorogva és törűlközve, azt olvastam, még, még, a szörnyű panaszt, a trilógiát, Théba s Kolonosz borzadályát: azt faltam, s a gonosz istenek tőrét, kávém, kenyerem hagyva már, s futva, és zihálva, nem bánva, hogy orra bukom, végig a Nyomtató utcán, már az iskola folyosóján, a padban: nem tudom, hol jártam… De. De! Kívül Magamon!